Régebben a nyílászárók, már ha lehet őket így nevezni, szinte kizárólag fából készültek, napjainkban viszont a modern ablakok és ajtók esetében már más a helyzet. Ennek ellenére a fa ismert kedvező tulajdonságainak köszönhetően ma is népszerűek. Természetesen nagyon régre nyúlik vissza a történetük, amelyet szeretnénk Önnel megismertetni ebben a cikkben. Mikor és hol jelentek meg az elsők, mire használták őket és vajon miből készültek évszázadokkal ezelőtt? Néhány érdekességgel fűszerezve megtudhatja a választ ezekre a kérdésekre.

Nyílásoktól a modern ablakok alkalmazásáig

A Kr. e. 13. században a legkorábbi nyílások a tetőn üvegezetlenek voltak, amelyek napközben fényt engedtek be. Később az ablakokat állatbőrrel, ruhával vagy fával borították. A Távol-Keleten kitöltésére papírt használtak, és a rómaiak voltak az elsők, akik ablaküvegeket használtak, és ezt a technológiát valószínűleg a Egyiptomban állították elő először, Alexandriában ugyanis Kr. u. 100 körül kezdtek megjelenni az öntött üvegablakok. Több mint egy évezrednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ablaküveg eléggé átlátszó legyen ahhoz, hogy tisztán lássunk rajta keresztül, ahogyan azt ma gondoljuk.

Az évszázadok során a technika fejlődésével jöttek létre a magas, keskeny ablakok. Angliában az üveg csak a 17. század elején vált általánossá a hétköznapi otthonok ablakaiban, míg a lapított állati szarvból készült „üvegekből” állókat már a 14. században használták. A régi házakban még megtalálható pallótokos ablakokon kívül számos megoldást alkalmaztak még, amire eljutottak a nekünk már „ismerős” típusokig. A modern ablakok csak azután jelenhettek meg, hogy tökéletesítették az ipari lemez üveggyártási eljárásokat, amelyek általában üveggel vannak kitöltve, bár néhánynál átlátszó műanyagot használtak az ablakgyártás során.

Hosszú út vezetett a modern bejárati ajtóig

A modern építészet és design gyökerei Egyiptomig nyúlnak vissza, a sírokra szerelték fel a legkorábbi ismert ajtókat már i. e. 2000-ben, melyek egyetlen, keret nélküli lapból készültek. Néhányat vas vagy bronz borított, és bonyolult intarziás mintákkal díszítették. Másokat fából készítettek, és kopt stílusú mintákkal dekoráltak. A mai ajtók többsége fából készül, és úgy tűnik, ezt a tulajdonságot az ősi ajtókészítőktől vettük át.

Az egyiptomiakon kívül az ókori római és görög közösségek is jelentős szerepet játszottak a legkorábbi ajtók építésében. Már Kr. u. 79-ben az ókori Rómában található pompei romok azt mutatják, hogy a templomokban a tolóajtók és a kétszárnyú ajtók domináltak. Olaszország szintén különleges helyet foglal el az ajtók feltalálásának történetében. Egy a Kr. u. 422 és 432 között épült templom ajtajai a legkorábbi ismert faragott ajtók.

A 19. század végére az ajtók kialakítása az egy- vagy kétszárnyú, valamint az összecsukható típusoktól a fejlettebb fajtákig jutott el. A forgóajtó különösen jól példázza az innováció és a kézművesség szellemét ebben az időszakban. 20. század elején számos újítás jelent meg, hasonlóan a modern ablakokhoz, az első üreges magvas acélajtók megépítse, a nagyobb tűzállóság miatt volt jelentős.
Az ezt követő években az alumínium és az üvegszálas anyagok váltak népszerűvé a kereskedelmi és lakossági ajtók építésénél. Ez utóbbi két anyag könnyebben megmunkálható, mint az acél, és páratlan tartósságot kínál a fa nyílászárókhoz képest.

Legvégül nézzünk néhány érdekességet:

A január Janusról, a kapuk istenéről kapta a nevét

A kettős üvegezés a 19. században Skóciából származik

A világ legrégebbi ajtaja a feltételezések szerint több mint 5100 éves. Zürichben tárták fel, és a fában lévő évgyűrűk alapján becsülték meg a korát.

A Buckingham-palotában 760 ablak található. A modern ablakok akár 10%-kal is növelhetik a ház értékét – a Buckingham-palota esetében ez vajon mennyi lenne?

Írországban sok ajtó nagyon színes. Ennek az az oka, hogy amikor Viktória királynő meghalt, az íreknek a gyász jeleként elrendelték, hogy fessék feketére az ajtókat, viszont hogy lázadjanak, mindenféle színűre festették azokat.